2011. febr. 15. 21:37 - írta kocos

Kicsit minden lassabban megy itt, mint terveztem, illetve, mint az elborult illúziókkal teli álmokban remélhető volt, persze minden csak rajtunk múlik: sokat lustálkodunk. A maradék időben meg az átmeneti dolgainkat oldjuk meg (hol netezzek, hol mossak fogat, hol alszunk ma éjjel, mikor kenem be végre az arcomat..? ésígytovább). A szörfözés még várat magára, bár ha úgy vesszük, máris csináljuk, hiszen épp a lengyel couchsurfös bandánál pötyögünk a gépbe. Ki-ki a magáéba, offline, aztán egyszer majd feldobom a világhálóra is. Tegnap visszastopoltunk a paradicsomi Puerto Mogánból a nyüzsgő Maspalomasba, épp a lengyelek végett, akik felajánlották a szállásukon az egyik matracot nekünk. Jól is jött, épp lehűlt az idő. A helyiek dideregve húzták össze magukon a pólót és mondták, hideg lett, mi? Mosolyogtunk, és az autóút mellett ácsorogva pirosra égettük megint az arcunkat… Nem is tudják itt, mi az a hideg! (Jó nekik.)

A lengyel tűzzsonglőrök (egy pár) november óta hesszelnek itt, kihúzzák a telet, aztán mennek majd ideoda Európában, ha már ott is jóidő lesz. Egy plázában tartják a showt minden este 8-kor, a hely nem fizet érte, de ők sem a színpadért, amit összekalapoznak a végén, az az övék. Kutya vacsorája, de azért elvannak vele. Ja, a plázák! Hát ez a Maspalomas itt a sziget Siófokja, meghatszorozva. Csak nyuggerek vannak mindenfelé, hotelek és plázák lépten-nyomon, abban bárok, éttermek, az emberek ott korzóznak és soppingolnak, dagadtak, mint az emberek a Wall-E-ban, „ne mozduljon meg és ne essen pánikba, emelőszerkezeteink azonnal a segítségére sietnek!”. Bleö. Alattuk tíz percnyire az Óceán, de szarnak rá, egyszerűbb a medence partján koktélozni… A stopolás is eszerint alakult. Álltunk vagy egy órát felnyújtott hüvelykujjal, és bár tényleg nagyon rossz helyen voltunk, nemigen álltak meg, nyilván nem fértünk volna be a golfütők mellé hátra… Aztán először megállt egy búvárokkal tele kisbusz, de csak a szomszéd faluig mentek, így ostoba mód elengedtük őket (kár volt). Később egy csaj, aki nagyon lelkes volt, csak sajnos elfelejtettük vele megbeszélni, hogy hová is akarunk eljutni, mire betuszakoltuk a táskákat, kiderült, hogy az ellenkező irányba fordul (egy körforgalom előtt bénáztunk). Harmadjára a klasszik őrült jött, aki mindig tutira felvesz: szétdohányzott hangú göndör kövér spanyol a nőjével, döngeti az amcsi rockot, és egyáltalán nem beszél angolul, az én pokitot értek szpanyolomra hatalmasat nevetett, és ezzel nagyjából ki is merült a kommunikáció. Sebaj, megmutattuk a lengyelek címét, így gyakorlatilag házhoz hozott minket, kedves volt. Lecucc, meleg zuhany, séta a partra, haza, szunya (ágyban!). A lengyelek vámpírok, csak éjjel mozdulnak ki. Így amikor mi felkeltünk, elmentünk kaját venni, és rittyenteni egy nagy meleg ebédet, ha már végre konyha, meg minden. Most az azutáni telehas-sziesztában vagyunk. Esélyes még, hogy ma, vagy holnap találkozunk egy itt élő magyar (szörfös) sráccal (haver haverja), hátha tud valamit szállásügyben, bár egyre inkább azt érezzük, nem ez a település lesz a (meg)nyerő. Órákig kell menni, hogy végre kikavarodj a Váci utcából. Az egyetlen jó az a kis sivatag itt, ami a parton terül el, és amiről már regéltem, de ahhoz meg majd még átugorhatunk máshonnan is, ha megkívánjuk. A fővárost, Las Palmast még nem is láttuk, ott van cím valami hátizsákos szálláshoz, meg Puerto Ricoban egy másik magyar gyerek (D. haverjának a haverja) is tudhat ezt-azt. Totojázunk, de legalább jól érezzük magunkat. Csak semmi kapkodás. :-)

Tegnap a parton gurulós kismadarakat láttunk, icipici fehér-szürkék, és úgy szaladtak fel-alá a nyirkos homokon, mintha sínen csúsznának, vagy nem is tudom, nagyon helyes banda volt. Különben lila meg fehér meg sárga és ezer más színű virágba borult fák, sosem látott pálmafélék, hatalmas pillangók meg dagadt macskák. Szóval izgalmas a természet, inkább ez köt(ne) le, mint a parti korzón vásárolható csecsebecsék. Ha megállapodunk végre valahol, és nem lesz rámnőve a hátizsák, folyton csak kirándulni és tengerezni fogunk! Ámen.