Utazom. Fülemben zene (szarul szól, okosan elhoztam az iPodot, csak a hozzávaló fülbevalót nem), ölemben könyv, és közben egyikre se figyelek, nézek ki az ablakon. Húznak el a dolgok, nappal csillogva, éjjel fel-felvillanva. Néha utastársaim hívják fel magukra a figyelmet, néha a táj, néha a könyv, vagy a zene, néha meg tök máshol járok. Persze, hisz utazom. Reggel álmosan oda, este álmosan vissza. Dolgozni, meg haza. Nem igazi utazás, mégis olyan a hangulata (bár csak negyedóra az egész), de civilizációból ki és be, hegyek maradnak le, partok, benzinkút, kis domb, bicajost előzzük, duda, kanyar, végtelen... Szeretem, megkívánom, érzem a bizsergést: utazom. Mennék megint (mindig), bennem van, de ez egy mikrosziget (persze még ezt se sikerült bejárni), nincs rajta hova. Ezen elcsüggedek, amikor kinevetem magam magamban: már eléggé el vagyok utazva, mit akarok még? (Tudom persze: vonatot, szendvicset, hátizsákot, kalandot, nem tudom mikor hol mit-et.) Egyelőre ennek a negyedórának örülök, miközben pedig púp a hátamon az egész. Meg akarok itt kicsit állapodni, falusi lenni, nem menni, ráérni, megismerkedni, rájönni, megunni, itthagyni. (Ennél kicsit lassabban.)
Holnap próbanap itt a teraszon, ha bejön, ez lesz. Ha nem, lesz más.
Kalima van, télen is megdobja egy tizessel a hőmérsékletet, de nagyon homokos (itt mindenki az, épp a levegő ne lenne? benne van a dolog a levegőben, ésígytovább a gyenge poénok), alig látni át az utca túloldalára, olyan, mint nálunk esőben. Homályos a kép, de biztos hamarosan kitisztul!
Még nincsenek kommentek. (
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
