2011. dec. 30. 1:23 - írta kocos

Egy ideje a nagyfőnök-tulajunkon gondolkozom, akitől azt az intést tettük magunkévá az elmúlt pár napban, hogy minden reggel meg kell inni egy csomó frissen facsart narancslevet, ami valószínűleg (még nem biztos, de nagyon úgy fest, hogy) az örök élet titka. Na most Dávid beszerzett egy szuperprofi facsarógépet (az éttermükből, hosszútávú kölcsönbe, mert úgyse használták), 5 perc alatt kifacsar vagy két liternyit, úgyhogy mostantól nincs más akadálya, hogy miénk legyen az öröklét ("öröklét iszunk"), csak ne felejtsünk el mindig itthon tartani 2-3 kiló narancsot. Na, de az öregről akartam. Hogy 81 éves, és gyűlöli a halált, mint kitalációt, örökké akar élni, örökké egészséges és fitt akar lenni (egyelőre az is), egyáltalán nincs benne semmi sem abból az öreges beletörődésből, amit normálisnak mondanak az emberek. Sőt! Bújja az orvosi magazinokat, és műsorokat, mindent megpróbál betartani az új ötletek közül, örök kísérletező, és majd' minden nap elmondja, hogy ejnye, ma sem találták fel az örök-élet szérumot (bár ő már feltalálta ugye), de hátha holnap, és kacsint és mosolyog és tényleg marhára eszébe se jut meghalni. Földet vesz, új üzletet nyit, üzlettársul, örökbefogad, kutakodik, ezerrel él. Nagyvonalú, de nem hülye. Nem fizet ki marhaságokra ezreket, de nem sajnálja a legjobb barátait 65 eurós borral itatni egy szimpla ebédhez. Miért ne? Az öt hónapban, amióta nála dolgozom, átestünk már csomó korszakán: például amikor odakerültem, láncdohányzott odabent is, és bőszen hirdette, hogy márpedig neki itt van kedve cigizni, a törzsasztalánál a saját éttermében, és ki tudja fizetni a büntetést, nem érdekli. Egy reggel azonban beállított a hírrel, hogy azonnal elektronikus cigarettára van szüksége, kiküldött a gyógyszertárba egyért, majd miután két napon át zsinórban szívta (viszont valódi cigit nem), elküldött még négyért, hogy az összes dohányzó dolgozónak legyen, és szokjanak le a cigiről. Mindezt úgy, hogy azt mondta, ő eddig azt hitte, az emberek dohányozva születnek, ugyanis ő olyan kisgyerek korában szokott rá, hogy nem is emlékszik olyanra, hogy nem dohányzik. 81 évesen leszokott. Szívta 2 hónapig az elektromost, aztán megunta, de közben rájött, hogy a rendes meg már nem is hiányzik neki. Ennyi. Akkoriban még barnacukorral itta  a napi 10-12 kávéját, de egy nap azt olvasta, hogy a cukortalan kávé csökkenti a rák kialakulásának veszélyeit, napi négynél nem többet fogyasztva. Azóta cukor nélkül iszik odabent, 3-4-et, attól függően, reggel ivott-e otthon... Volt almalé-korszaka, akkor telepakoltuk az összes hűtőt 100%-ossal, a fele viszont azóta lekerült a raktárba, megunta. Egy időben sprite-os sört ivott orrba-szájba, egy héten át minden reggel coca-cola-t. Az első két hónapban sosem láttam húst enni, csak tésztát  vagy rizst, most kizárólag véres steak-et kér vacsorára. El Mundo-t olvas, vagy Canari7-et, párnapi rendszertelenségben. Ha fiatalokkal eszik, ketchupot tunkol sültkrumplival, ha egyedül, salátát csipeget. Minden délben megjelenik, kivéve, ha valaki vár rá, akivel ráadásul meg is beszélte. Aznap egyáltalán nem jön. Ha valamit ki kell számolni, előbb végez vele, mint bármelyikünk a számológépbe bepötyögné. Időnként korszakalkotó ötletei vannak, felhívja az újságíró barátját és lelkesen meghívja ebédre, míg tollbamondja neki a cikket. Egyszer beperelte a spanyol államot valamiért (sajnos a komplett sztoriról lemaradtam), mostanában pedig az unió megmentésére eszel ki jobbnál-jobb ötleteket. Közben kiderült, hogy tavalyelőtt megnyert valami pókerversenyt, amire egyébként nem is akart menni, csak épp a kártyaösszejövetele közepén akart távozni a partnere, ami annyira nem tetszett neki, hogy inkább vele ment, és megnyerte a negyvenezer eurós díjat, a versenyzők legöregebbjeként. Amikor erre a szakács azt mondta, az már valami, megváltoztatja az ember életét, csak mosolygott (az övét ugyan biztos nem).
Na, hát nem is tudom mit akartam ebből kihozni (főleg, mert míg ezen sorokat a Dávid gépébe kezdtem el pötyögni - lévén az enyim elhalálozott végképp, a roncstelepek nyugosztalják, befutott a gép tulajdonosa, és nem lehet tőle nyugodtan irkászni tovább: minek is kéne nekem gyerek mellette?), a lényeg, hogy Franco úr nagyon érdekes jelenség, és már csak miatta is megérte volna ebben az étteremben eltöltenem ezt az öt hónapot, és akkor még mindig nem írtam Suzie-ról, az angol kollégámról, pedig ő is megérne egy bejegyzést, és egyszer majd meg is éri még! :-) De jó ez a wordpad, istenem, sosem mondja, hogy túl hosszú mondat, imádom!
Különben itt még a bankrendszerről jött volna egy hosszabb értekezés, de ez a nyugtalan kölök... Majd máskor!

A gépről pedig