« Signore Franco   Volt és lesz is sokminden »
2012. jan. 5. 0:48 - írta kocos
3 komment
Egy éve vagyunk itt! (Majd egy hónap múlva. Nem baj, most fogok írni erről. Ha lenne mit.) Agyhalott vagyok, Gödörprogit kéne írni, de egyetlenegy szó sem jut eszembe semmiről, és senkiről, pedig eddig szervízben volt a gépem, és nem tudtam csinálni, most meg máris késésben vagyok, és ha most sem kezdem el, mindjárt befutnak a Milyék, akkor meg azért nem lesz időm, jajistenem, semmirekellő vagyok, bár 12 órában dolgozom, de akkoris, nincs mentség. Kezdem unni ezt. Folyton átmenni, átöltözni, átváltozni, át-át-át (azannyát!), fárasztóóóó. Elfoglaljuk azt a kis házat a dombon, ültetünk köré mindenfélét, halakat tenyésztünk, kifogjuk, leszedjük, megsütjük, megesszük, nem járunk többé dolgozni, Naplementét bámulunk és raszták leszünk. Ezt kéne, olyan rövid ez az egyetlenéletemvancsak! Na jó, megemberelem magam, bocsánat, word-bámulás, második felvonás!

(Csak még azt hagy mondjam el, amikor azt mondja a Said nevű marokkói kollégámnak a Paco nevű kanári kollégám valamire: igen Said, azaz: sí, Said, én meg magamban sea-side-ra értelmezem, muhaha.
És még egy, ha már itt vagyunk: Suzie meséli, kiskorában hogy szerette a penny-t nyalogatni, és nem érti, miért nézek elkerekedett szemmel, amikor az étteremben fennhangon kérdi: te nem szereted a "taste of pénisz?" - - - penny's?)

Hoppá.


Eddig 3 komment érkezett ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.