Van abban valami bájosan kedves, ahogy az öreg párok esznek nálunk mostanában. Például, ahogy mindig megmosolyogja mindhármunk, ha fizetéskor a néni veszi elő a bankkártyát, a férfi bácsi helyett (tipikusan norvégoknál). Vagy hogy a nénik megvárják, hogy a bácsi rendelje a bort, és kóstolja meg először. Előfordul az is, hogy az ételt is a férfi rendeli (tipikusan spanyoloknál). De a múltkori kedvencem: magát mindigis tréfásnak tudó bácsi írja alá a bankkártyás fizunál a bizonylatot, amihez odaadom a tollam, a néni már ekkor mosolyog, de azzal az arccal, amiből tudom, hogy valami tréfa lesz (ismerem már ezt az arcot), és tényleg a bácsi feltűnő, teátrális mozdulattal teszi be az ingzsebbe a tollam, hogy én erre felháborodva mondjam, excuse me, az az én tollam, és akkor a homlokára csap, kacsint, nevetünk mindahányan, majd asztaluktól ellépve azt gondolom egy pillanatra, hahaha, ez aztán vicces volt, mondhatom, miután eszembejut a néni arca, és elképzelem, hogy évek óta, ha nyaralnak, az ura ezt eljátsza, ő meg büszkén nevet, és hogy ez tulajdonképpen ahelyett, mint elsőre tűnik (tök gááááz), valójában szupercukiság.
Még nincsenek kommentek. (
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
